Témaindító hozzászólás
|
2010.04.03. 00:07 - |
|
[1914-1895] [1894-1875] [1874-1855] [1854-1835] [1834-1815] [1814-1795] [1794-1775] [1774-1755] [1754-1735] [1734-1715] [1714-1695] [1694-1675] [1674-1655] [1654-1635] [1634-1615] [1614-1595] [1594-1575] [1574-1555] [1554-1535] [1534-1515] [1514-1495] [1494-1475] [1474-1455] [1454-1435] [1434-1415] [1414-1395] [1394-1375] [1374-1355] [1354-1335] [1334-1315] [1314-1295] [1294-1275] [1274-1255] [1254-1235] [1234-1215] [1214-1195] [1194-1175] [1174-1155] [1154-1135] [1134-1115] [1114-1095] [1094-1075] [1074-1055] [1054-1035] [1034-1015] [1014-995] [994-975] [974-955] [Korábbi]
Nem válaszolok. Igaza van . Én hibáztam tudom. Megremeg a kezem. Hajamba túrva fordulok háttal neki hoyg végiggondolhassam anélkül hogy az érzelmek befolyásoljanak.< Rendben.... eljöhettek... adok szállást. De ekkora klánt nemtudunk eltartani...> mondom halkan < csak ideiglenesen tudok segíteni > motyogom. Nembírok ránézni mertmég kicsúszna valami a számon < de csak ha felelősséget vállalsz az embereidést... > teszem hozzá hogy ülteriesebbnek tűnjön .
|
Érzem hogy gyengüllök.. menenm kell külömben nemtudok neki nemet mondani < Ne mondj ostobaságokat > felelem neki erőtlenül. Akaratom ellenére is elhalkulok és kicsit meg is csuklik a hangom. Nem engedhetem meg magamnak most nem. < Ne tedd ezt velem Cleo... most en > Könyörgök hátrébb lépve. Mindtha belülről kínoznának < Nemtehetem tudod hogy nemtehetem... > mondom komolyan amenynire csak bírom de ez is inkább kérlelésként hallatszik
|
< Ha tehetném téged választanálak> motyogom hasonlóan halkan de sikerül egy kis határozottságot belevinnem. Nem lehetek gyenge. < Megtörtént az ami oly rintka > mondom halkan < Nem hagyhatom ott a lányom > fejezem be. Tudom hogy hiba de tartozom ennyivel neki. Szeretem őt. Nem is értem miért nemn kerestem miért hagytam hogy Prue közel jöjjön mikor Ő nem Cleo. Én Cleohoz tartozom... Cleo meg hozzám de most mégis ellököm hogy mentsem az alkut. Hogy élhessen a lányom.... hogy tönkretegyem megint az életemet... hogy a tombolhatnék megint urrá lehessen rajtam és felemésszen
|
< Lehet hogy a kihagyás miatt de neméreztem hoyg még élsz> mondom halkan eltekintve mivel ha tekin tetem megtalálja az övét biztos vagyok benne hogy nemtudok tőle elszakadni < Nekem felelősséget kellvállalnom a másik családomért > mondom halkan tudva érteni fogja hogy a mi régi családunk elvesztése után egyedüllétet nem vállalhattam. < Nemmaradhatok veled ... eltüntél... nem tehetem... ne tedd ezt velem> Megzavarodtam. Sajtá magam nemtudom mit akarok mondani mivel nem ezek a szavak akarnaka aszámra jönni. ~ Szeretlek... ne menyj el ~ szinte üvölt saját hangom a fejemben. Megpróbálok elhúzódni de a távolság szinte fullaszt.
|
Ezt akartam elkerülni. Mikor megérzem ajkát a számon elvesztem a kontrollt. Gondolkodás nélkül csókolom vissza és ölelem magamhoz. Ő mindíg az enyém volt... mindíg tudtam hogy ő az aki hozzám tartozik. Mégis elhagytam... a saját saramban taposok.-Nem.. ezt nem tehetem..-Szólalok meg szétszórva a mai nyelvjárásban.Szeretem és tudom hogy ő is engem de most nem engedhetem meg.. ezt most nem.. nincs esély és idő hibákra.< Nekem nem itt van a ahelyem... vissza kell mennem...Cleo...ez.. ezt most nem lehet> menteetőzöm bár legszívesebben magamhoz láncolnám
|
A kérdésre rátekintek majd újból el. Nemigen tudom mit válaszoljak hiszen bele sem gondoltam igazán abba hogy Cleo életben van e még. Annyi idő telt el... a parancs meg végig a fejemben viszhangzott. Kiment a fejemből.~Ne tedd ezt velem~ Semmi esély. Az érzelmeim a régiek még akkor is ha nekem ott van Prue. De ezt most nem engedhetem... most nem. Cleo tönkreteheti az egészet....bánthatja Selenat. Hiába az észérv, ugyanúgy akarom. Nem lököm el magamtól inkább közelebb húzom hogy érezhessem az illatát. AZt az illatot ami mindíg is ott volt a fejemben csak valahogy meglapult.< Ne tedd ezt velem > kérlelem bár ez inkább parancsként hagyja el a számat.
|
< Azthittem meghaltál...> mondja halkan < Nekem... máshol a helyem...> mondja továbbra is halkan.< mennem kell> motyogja belketúrva a hajába. ZAvarban van és kezd kiakadni ezen a szitun.
|
~ A francba... most mi a szart csinálljak.. nemvihetem be Cleot mert megöli Pruet.. mindíg féltékeny volt... nembírna kompromisszumot... de most Pruet nem hagyhatom ott... főleg nem Selenat....viszont jogosan Cleohoz tartozom... a rohadt élet ~ A fiérfi megrázva a fejét lép hátra majd eltekint és teljesen őszintén szól < Sajnálom...de... ez nemfog működni...> motyogja a lányra tekintve.
|
< AZthittem ...meg... hogy meghaltál...-mondja a férfi halkan és kcisit berekedve.< Mit..csinálltok erre? > kérdi végignézve a csapaton. Kainak ez igen nehéz most.. nemigen tudja hova tenni Cleot az életében
|
< Cleo....> néz a férfi ledermedve a nőre. Ez most nagyon meglepte. Emlékszik még a lányra. De most megzavarodott. < dehát... te... téged... > motyogja egyet hátrébb lépve de csak zvara miatt nem azért mert fél
|
[1914-1895] [1894-1875] [1874-1855] [1854-1835] [1834-1815] [1814-1795] [1794-1775] [1774-1755] [1754-1735] [1734-1715] [1714-1695] [1694-1675] [1674-1655] [1654-1635] [1634-1615] [1614-1595] [1594-1575] [1574-1555] [1554-1535] [1534-1515] [1514-1495] [1494-1475] [1474-1455] [1454-1435] [1434-1415] [1414-1395] [1394-1375] [1374-1355] [1354-1335] [1334-1315] [1314-1295] [1294-1275] [1274-1255] [1254-1235] [1234-1215] [1214-1195] [1194-1175] [1174-1155] [1154-1135] [1134-1115] [1114-1095] [1094-1075] [1074-1055] [1054-1035] [1034-1015] [1014-995] [994-975] [974-955] [Korábbi]
|