|
Témaindító hozzászólás
|
2009.08.29. 22:17 - |
 |
[913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
 Sid nyit ajtót.Eléggé morcosan néz Bastre, majd félre áll, hogy bejöhessen.Nath épp a fürdő szobából rámolászik.-Mit csináltál te...?-kérdi suttogva de eléggé morcosan.-El vette az eszed a siker vagy mi?Olyan vagy mint a legtöbb...-morogja.
Ekkor Nath lép ki, megtorpannva néz Bastre, majd gyilkos tekintettel Sidre aki ki oldalazva lép ki a szobából, de az ajtó elé áll, hogy nejöhessenek ki. |
 Látva hogy villog a telefonja veszi fel majd a remény megnyugtatja. Letörli a szemét majd szó nélkül lesiet. A szobához. Esetlenül kopog be a szobába. Annyira fáradt hoyg reszket. ha nem lenne ez az egész már rég beájult volna az ágyba. |
 Emmet fel sóhajtva támaszkodik térdére.~Franc egye meg.Most miért kell bőgnie....olyan mint egy lány....~fel állva ül át a másik ágyra.
Közben Sid ír egy sms-t a fiúnak.-Gyere le!Ne fentről próbáld hívogatni te szerencsétlen!Gyere le!!!305!-írja meg a szoba számot i. |
Rábólint akérdésre- Nekem... nekem csak ő van...- suttogja. Nembírja visszatartani a könyneit. Nadrágjába markol. Előrehajtj a afejét.- volt...- reszketi- Nemáll szóba velem...- egyre jobban kiakad .- Már nem kellek neki... - durván törkli le alkarjával a könnyeit.- Megakarok halni...- nyögi. Kimond mindent ami a fejében van.~ Miért kezdtél ki velem?! Miért hagytam... miért történik mind ez... egy órája még olyan jó volt minden....~ |
Emmet lassan át ül a fiú mellé.-Bast....-mondja csöndesen.-Ti....monogámok vagytok?-kérdi homlokráncolva.Álltalában a melegek inkább poligám kapcsolatokban vannak és kevesen vannak akik kapcsolatban van.Így nem érti, hogy miért vannak így kibukva. |
amikor már 3. szorra hívja újra rájön hoygesélytelen.
-Kérlek Nath beszélj belem!!! Könyörgöm! Esküszöm nemtörtént más! Nem tudtam....Nem akartam.... könyörgöm!!!- remegő kézzel írja le az sms-t. Kesik kezéből a telefon. Tenyerébe temeti arcát kínjában.~ Nem beszél velem... elveszítettem?? Hogy tehettem ilyet.... bízott bennem.... miért nem veszi fel?.......~
Nemtudja hol kereshetné a fiút. Minth aa szívét kínoznák egy pengéve.Nagyon fáj neki. Rettentően fél hogy elveszíti a fiút.Ajkába harap de fel is jajdul. Felszkadt a szája mikor elesett.Sosem érezte magát még ennyire üresnek, ennyire egyedül |
Emmet lepakolva lép a mosdóba és mossa meg arcát, majd vissza lépve ül le ágyára és néz a fiúra.Semmi sem olvasható le arcáról.Csöndesen üldögél a fiút nézve.
Nath azonban nem veszi fel.Túlságosan dühös a fiúra.Épp pakolászik és próbál valahogy jegyet kapni, hogy holnap már mehessen is haza. |
Végig csendben van. Eleinte szipog egy kicsit hogy visszanyelje a sírását. Igyekszik megnyugodni de még mindíg nagyon zaklatott. Amint beérnek a szobába elkezdi kutatni a telefonját. Leülve az ágyra hívja kétségbeesetten Nathet.Óvatosan azért feltekint Emmetre. Nem érti a fiút. Már tényleg nemtudja mit akar tőle. Gondolja hoyg csak egy egyszerű menet lett volna a célja.. de akkor miért segít neki?. ~Tudtad hogy mi vagyok...~ Emmetre tekint.~Akkor azt is hogy barátom van nem? Mit akar tőlem?Ez volt vajon a célja? ~A fiú arcát vizslatja mikozben remegő kézzel várja hoyg Nath felvegye neki |
-Gyere...menjünk vissza a szobába!-kezdi el ksiérni a fiút.-Ne aggódj...Rendbe lesz midnen...-mosolyogja már a lépcsőn lépkedve.Áthaladnak a termen és a hotel szobák felé veszi az irányt. |
- El.. elestem..- motyogja esetlenül . Engedi hogy letörölje a vért, nem csapja félre a fiú kezét.Rettentően kimerült, és nagyon zaklatott. Elkezdi tapogatni a szebeit. Nincs nála a mobilja a szállóban hagyta.- Egy szemét állat vagyok..- suttogja leszegett fejjel.~ Mocskos szemét állat.. elment... nem aakrom hogy elhagyjon.. én ezt nem akartam.. nem élem túl ha elhagy...~ újból bekönynezik a szeme. Bőgni aakr de Emmet elött nemfog. |
Nath azóta már megtalálta Sidet és vele együtt indultak vissza a szálóba.
Emmet kilépve az öltözőből néz Bastre.oda lépve hozzá pillant rá.-Hé....jesszus mitörtétn?-krédi látva a fiú száját.-Bast...-törli le óvatosan a fiú szájáról a vért. |
Amitn elengedik feltépi az ajtót és kiszalad- NATH!- kezdi keresni a fiút. Annyira siet hogy hasra vágódik. Felszusszanva nyomja föl magát térdére. Beverte a fejét. felrepedt a szája.~ csodás...márcsak ez kellett~ Visszanyelve a bőgést tápászkodik fel és tovább keresi a fiút -Nath.. Nathaniel.... !!! |
Emmet el engedi a fiú kezét mikor kéri.El lépve szusszan fel, majd hátat fordítva veszi fel az üveg vizet és kortyol bele.~Fene...majdnem meglett, de....hogy a francba jöhet ide be civil?~morogja magában. |
A fiú reszkető tekintettel néz az ajtóra. összeszorítja szemét és engedi legördülni a könyncseppeket.
~ Elárultam.. pedig bízott bennem... elárultam az egyetlent aki törődik velem akit szeretek az életemnél is jobban...szóba áll e még velem? Nagyon fáj...~ Megremeg. Óvatosan megpróbálja kihúzni a kezét a fiú kezéből.- engedj...- kéri alig hallhatóan.Nemtud durva lenni.Nem fél a fiútól így nem üvölt ő sem. Nath után akar rohanni |
Emmet Nethre pillant, majd Bastre.Homlokráncolva enged a fogáson és kicsit hátra is lép.-Bast....-búgja lágy hangon.Továbbra sem akar erőszakos lenni, de itt akarja tartani a fiút, hoyg vágre megkaphassa.A fiú kezét fogva néz rá kedves de halvány mosollyal.
Nath mostmár tudja milyne érzés neki ha megcsalják.~Miért is vagyok rá dühös?Hisz én is megcsaltam....de azt ő nem tudja....nem kapott rajta....de akkor is....azt írta, hogy hulla fárad...képes volt nekem hazudni.....miért ráncigált el magával.Teljesen hülyét csináltammagamból..~üvötl szinte magában miközben fel siet a nézőtérre, hogy onnan haza juthasson. |
Megszeppen és le is dermed a szavakra.Felnyögve megvonaglik. Beleenged a fiú kezébe, elveszett. Fejében üvölt egy hang hogy ne tegye de elveszett. Annyira jól csókol a fiú hogy nincs ereje eltolni magától. MIkor meghallja Nath hangját próbálja abbahagyni a csókot. Nagynehezen félrrekapja a fejét.- Basszus.. Nath... - nyögi és szinte azonnal bekönynezik a szeme...~ Ne... ne.. én nem akartam... én... hogy lehetek ekkora állat üvöltenem keleltt volna mikor rámmozdult...
-Eressz kérlek!- szegi le fejét vörös arcal már a sírás határán. Reméli hoyg a fiú leáll és elengedi. Reszket, könynen lelehet vágnia Emmetnek is hoyg ki nyithatott be. ~ Istenem Nath.. könyörgöm.. én nem akartam... én szeretem őt... de akkor miért lángol úgy a testem ha Emmet hozzám és...Nath miért mentcsak úgy el?! Egy rohadt szemét állat vagyok.... ~
Elveszetten néz maga elé. Keze a fiú mellkasán de nicns ereje hogy eltolja magától. Fél hogy folytatni fogja, iszonyatos bűntudata van. |
Nem erőszakos, de eléggé határozott.-ne kéresd magad..-duruzsolja belenyalva a fiú ynakába,majd megkeresve a fiú száját csókolja meg hosszan miközben keze a fiú felője alá és kezdi izgatni a fiú mellbimbójét.Nagyon hevesen csókolja a fiút.
És ekkor nyit be Nath.Mindenhová benyitogatott.Mikor benyit nem csak két csókolozó srácot lát.-Oh...boccs...-motyogja, majd veszi észre Bastet.Elképedve néz rá.Fél percig deremdten néziőket, majd dühös tekintettel lép ki az öltözőből és dühösen bánatosan trapol vissza. |
Már épp elérné a kilincset mikor megérzi a fiú kezét a karján. Felnyögve simul a falhoz és pislog elveszetten a fiúra.Másik kezével amit nem fognak próbála erőtlenül eltolni magától a fiút.- Ne várj nem úgy.- de nemtudja befejezni a csóktól.Tiltakozik de nem hevesen. A hoszabb csók közepénél már visszább enged de még mindíg tiltakozik, bár reszked a vágytól a fiú kezei között.- Ne... kérlek ne...- lehelli próbálva elfordítani a fejét. Ég az arca a teste is. Egyszerre ellökné magától a fiút és húzná vissza. Zihál~ Ezt nemszabad... nem NEM! Nem akarom... de akarom.. nem nemszabab.. Nath... állj le... ne érj hozzámm... az a acsók.. istenem eressz! ~ Teljesen összezavarta a fiút. még mocorog próbálja letolni magáról a fiút de szegénykének nicsn nagy ereje hiszen kifáradt a szinpadon és amúgy is olyan hatással van rá Emmet hogy reszket és néha mozdulatlanná dermeg.Nemtud heveskedni, esetlenek a próbálkozásai |
Emmet fel állva lép a fiú után, majd el kapva a fiú karját tolja a falnak, majd fogja közre.-Én is erre gondoltam....hoyg lefeküdhetnénk....Itt és most!-csókolgatja a fiút a szavak között.Ágyékát hozzá simítja a fiúéhoz, majd hosszan megcsókolja a fiút.-Amikor megláttalak nem tudlak kiverni a fejemből...akarlak....-motyogja. |
Megmerevedve bámul maga elé mikor megérzi a fiú kezét a combján.Beleremeg a fiú hangjába. Érzi lehelletét a nyakán amitől csak mégjobban végigfut a hideg a hátán.Nyaka fellángol ahol a fiú ajkai érintik bőrét. - De.. de .. de... te hetero vagy...- suttogja alig lehelve a szavakat. Megitn elvörösödik. Mert ezzel most kimonta hoyg ő nem az.. igaz mintha nem jöhetett volna rá eddig is a fiú.Szédül kicsit.- nekem... nekem- próbálná kinyögni hoyg foglalt.- Lekell feküdnöm...- suttogja felállva elindulva az ajtó felé.Nehezen van eszénél hiszen teste szinte lángolva vágyakozik a fiú minden apró érintéséért. Egyedül az esze mond nemet. Vissza akar menni a szobába. Valahogy kiment a fejéből az is hoyg egy szobában vannak |
[913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Sid nyit ajtót.Eléggé morcosan néz Bastre, majd félre áll, hogy bejöhessen.Nath épp a fürdő szobából rámolászik.-Mit csináltál te...?-kérdi suttogva de eléggé morcosan.-El vette az eszed a siker vagy mi?Olyan vagy mint a legtöbb...-morogja.
Látva hogy villog a telefonja veszi fel majd a remény megnyugtatja. Letörli a szemét majd szó nélkül lesiet. A szobához. Esetlenül kopog be a szobába. Annyira fáradt hoyg reszket. ha nem lenne ez az egész már rég beájult volna az ágyba.
Emmet fel sóhajtva támaszkodik térdére.~Franc egye meg.Most miért kell bőgnie....olyan mint egy lány....~fel állva ül át a másik ágyra.
