|
Témaindító hozzászólás
|
2009.08.29. 22:17 - |
 |
[913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
 Nath kicsit megkönnyebbül, hogy a fiú felfogja mekkora nyomás van rajta.-Köszönöm!-mondja csöndesen, mad fel véve táskáját néz rá.-Gratulálok!Tuti teleszel a kategória győztese!-mosolyodik el halványan, majd még felé pillant, majd el hagyja a szobát.
Sid ekkor kezd el kelegetni.Mocorogva ül fel.-Bast?-néz rá hunyorogva, majd fel oltva a villanyt néz rá.-Hogy hogy itt vagy?Hol van Nath?-kérdi értetlenül. |
 - Sajnálom..- kér elnézést hogy sokat vár a fiútól. Feltekintve rá bólogat.-Tudom.. sajnálom.. igyekszem..- mondja. Ő legszívesebben hozzáláncolná magához a fiút hogy ne lehessen mással de tudja hogy nemtehet ilyen önző dolgot. -Az első géppel megyek majd haza a gála után...- suttogja ezzel megadva a választ hogy megérti a helyzetet, bár fáj neki. Nem akarta Nathet ilyen helyzetbe hozni. Együtt akart volna lenni vele, átvenni a díjat és boldogan hazamenni, most viszotn minden kész káosz.-Akkor otthon látlak ... ugye?-kérdi azért apró reménnyel tekintetében ahogy a fiú arcára emeli a szemeit. Meg akarja ölelni. hozzábújni... érezni őt csókolni de nincs hozzá mersze ezek után.-nagyon sajnálom...- teszi még hozzá rösteljkedve. de nem aakrja feltartani a fiút ha megy a gépe... vagyis de de nem fogja |
Nath a fiú felé fordul.-Gondolom....mikor haza jösz.-mondja csöndesen.-De tartjuk a kapcsolatot telefonon.-mosolyodik el.-Bast kérlek ne nézz így.Nagyon sokat vársz tőlem.Szeretlekm de nekem ez az egész kapcsolat új.Tudod mióta vagyok egyedül?-kérdi.-Nekem sose volt barátom csak partnereim.-mondja.-Nehéz ez kérlek érd meg.Próbálkozok.... |
Ő sem akarna itt maradni. El akar menni minél messzebb ettől az átkozott helytől.~ Nem baj? Itthagy... mit csináljak ?? haza aakrok menni... ~
- Mikor látlak újra?-kérdezi halkan. Már most kikészült pedig a fiú még el sem ment. |
Nath homlokráncolva figyeli a fiú reakcióját, majd megrázza feját.-Tudod mit....hagyjuk ezt késöbbre.A gépem mindjárt indul...-motyogja.Még továbbra is haza akar menni.Nem tud itt maradni.-Haza megyek.-mondja fel állva el engedve a fiú kezét.-Remélem nem baj.Kicsit külün töltünk időt az sem árt meg.-motyogja hajába túrva. |
Kissé megkönnyebbül mikor a fiú szemébe tekint. Elárasztja megnyugvással és melegséggel a testét Nath pillantása.- SOha többet nem akarok mással lenni.- mondja maga elé bámulva megremegve a töredék emlékektpl..~ nem megcsalás? de lefekszik vele.... ~ Lassan rábólint a dologra bár szenved. Önző tudja, de nem akarja hoyg Nath mással legyen mégis rábólint. Szeretné ha Nath boldog lenne.- De elmondod majd ugye?Nincs több titok....-suttog halkan.~ mivan ha talál majd egy nálamnál jobbat.. elfog hagyni .... én leszek egy idő után a második.... hogyan fogom én ezt elviselni ha tudom hoyg éppen más öleli?~ |
Nath fel sóhajtva néz jó pár prcig a szőnyeget, majd a fiú felé fordulva fogja meg a kezét.-Bast....nem haragszom.Nem rád!-mondja csöndesen, majd fel emelve a fiú fejét néz bele szemébe.-Szeretlek!-mondja őszintén.-Nem akarlak megbüntetni.....de azt hiszem megkell beszélnünk pár dolgot.-mondja csöndesen vissza ülve közelebb mellé.-Eggyütt vagyunk!-mondja komolyan.-Da ha esetleg megtetszik más....pontosabban megkívánunk mást....akkor....kihasználjuk a helyzetet.-mondja a fiúra pillantva.-Nem....és nem számít megcsalásnak.Mert csak egyszer tőrténik meg és elmodjuk egymásnak.-mondja komolyan.-Szerinted ez megoldható?-kérdi csöndsen. |
-Nath kérlek!- kap a fiú után mikor elfordul tőle. Nembír még mindgí a szemébe nézni-Mi? Nem... én vagyok a hülye nem te... ez az egész az én hibám...túlreagáltam... csak nagyon fájt hogy nemmondtad el hogy te meg ő.... elvesztettem az eszem... könyörgök bocsáss meg nekem...tudom hogy ez nagyon nagy kérés... de akrámit megteszek.. kérlek... csak ...csak.. én szeretlek... nagyon...ráse fogok nézni másra soha többet...- rázza a fejét.- A szobámban maradok! Megteszek bármit amit kérsz.. megbüntethetsz... amit csak szeretnél csak .... ne hagyj el....- könyörög a fiúnak reszketve. Fájdalmai vannak de bűntudata is. Iszonyatos bűntudata. - Szeretlek ! Senki mást csak téged! Veled akarok lenni...-nyöszörgi. |
Nath végig hallgatva egyre jobban elképed.-Hogy mi?-kérdi elsápadva.-Istenem.....mit tettem...-motyogja el fordulva a fiútól.-EZ az én hibám.-motyogja ökölbe szorult kézzel.Nagyon el van keseredve.Megalázták az ő barátját....az ő szerelmét azért amit ő csinált.Az ő hibája miatt bűnhódik most a fiú.-Nem is tudom....annyira.....sanálom...-motyogja. |
Reszketve bújik hozzá. Felnyekken mikor megtalálja a karperecet. a kórházi emlék sem volt éppen kellemes a napjában.-Tegnap nagyon kiakadtam....- nyöszörgi. Nem aakr Nathnek hazudni de már kezd elkeseredni. SZinte biztos abban hogy a fiú látja rajta milyen állapotban van. Úgy fest mint akit megvertek vagy megerőszakoltak.-Szét akartam verni a szobát...- suttogja.- Lefogott hogy ne tegyem...adott valami port.... nemtudom utána mi történt... -összébbhúzza magát az ágyon.- nem akartam... téged akarlak... dühös voltam hogy miért nem mondtad el... - Ő eléggé őszinte elmondja a fiúnak hiszen ő is őszinteséget kért tőle.- Összekötötte a kezem..csak a fájdalomra emlékszem másra nem..- suttogja a lila csíkokat nézve a kezén. Ebből is gondolja hogy nem ő kezdeményezhetett, de nem ismeri Emmetet annyira hoyg ezt megmondhassa.- nem bírtam járni... vér.... - motyogja rendszertelenül a szavakat. Azt modja amire emlékszik.- Nemtudtam mit csináljak.. kihívtam a mentőt... 3 órát voltam benn...én ezt az egészet nem akartam....esküszöm.... mérges voltam de nem akartam...- motyog~ fáj.. nagyon fáj...~ - most engedtek ki...- teszi hozzá suttogva miért van még mindíg rajta közben egyik ujjával lepattintja csuklójáról a papírharszallagot. |
Nath felszusszanva hallgatja Bastet, majd el engedve a táskáját húzza magához a fiút és öleli meg.Simogatva bújik nyakával.Végig simítva a fiú karján érzi meg a karperecet.-Mi ez?-kérdi fel emelve kezét.-Miért volátl korházban?-kérdi elképedve.-Mi történt?-kérdi a fiúra pillantva behúzva a szobába leültetve az ágyra. |
Összerezzen mintha az áram rázta volna meg egy pillanatra. leszegi a fejét hogy ne lássa Nath dühös pillantását.A kórházi karperec még rajta van.
-Én...én csak....- kezdi hebegni,fáj neki a durva hangnem . Amúgy is cudarul van. Úgyérzi magát mint akin az úthenger ment át. A drog nagyon kiütötte tegnap, úgy érzi megerőszakoltál de foggalma sincs ki kezdeményezett lehet ő volt? lehet rámászott dühében Emmetre? Vagy ő teperte le? Nem melékszik csak arra hoyg zuhan.- Én...nem akarlak elveszíteni- suttogja.- Szeretlek... nem érdekel hányszor feküdtél le Leoval... szeretlek....- . sápadt, reszket, és még mindíg görcsösen markolja anyakláncot. - Önző vagyok hogy magamhhoz akarlak láncolni.. hoyg nem akarom hoyg más hozzád érjen.... ha téged... ez.. ez tessz boldoggá... - nembírja befejezni.- Csak kérlek ne titkold előlem!- csúszik ki a száján megremegve.Ez volt a nagyobb baja nem maga a bűn. Hogy Nath nem mondta el neki.- ne hagyj el....- nyögi a végét elhallóan. Szüksége van Nathre.Szégyenli magát, egyfajta büntetést és leckét kapott Emmettől a múlt éjjel. Azt is szégyenli hogy ennyire hülye volt és hagyta... hogy drogozott és hagyta.... hog ykiakadt és nem megölte volna Nathet és mellette maradt volna. Annyira dühös volt. Fél hogy Nath már nem akarja őt.. hogy már nem szereti őt. Ezért sem mer a szemébe nézni. |
 Emmet kielégülten alszik.Álltalában nem enyire durva, de a drog az ő eszét is el veszi, de hát ez van.Nem ekl fel a fiúra.Kiütötte magát eléggé durván.
Sid nem veszi fel a telefont.Jó alvókája van plusz le is van némítva.Nath viszont ébren van.Ma akat haza indulni.Nem akar tovább maradni.A táskáját az ajtó mellé téve néz körbe a szobába, hogy nem hagyott-e itt semmit.Mikor kopognak azt hiszi, hogy a londíner akit kért.-Nyitom...-szól ki, majd kinyitva meghökkenve néz a fiúra.-Mivan?-csúszik ki kicsit durvában mint ahoyg szánta volna. |
A végén már a fájdalomtól kába. Alig kap levegőt. Amint elengedik elájul. Másnap reggel írtózatos fájdalomra ébred. a mosdóig kibír vánszorogni de ott összecsuklik a zuhanytálcában. Reszket. Alig emlékszik valamire. Tudja hoyg rohadtnagy hüyleséget csinátl. Zsonga feje. az orra megint vérzik, de ami még aggasztóbb neki, hoyg lennt vérzik. Felnyúl megengedni a vizet denembír felállni. csak ül és bámul maga elé.Ostorozza magát hogy hoyg lehetett ekkora hülye.Nagynehezen kikászálódik, összepakol de képtelen lehozni a cuccait csak a telefonját veszi magához. Látni sem bírja Emmetet. Liftel akar lemenni de már nembír kiszállni a liftből.Előbányássza a telefonját és ellkezdi csörgetni Sinedet még hajnal van.. A drogtól zsong a feje, minden éles, és fájdalmas. Az utóhatás rettentő kellemetlen.Nathet nicsn pofája felhívni pedig rohadtul szüksége lenne rá. Mocskosnak, ócskának érzi magát, meggyalázták.... hülye volt... sírhatnékja van úgyérzi összeomlika világa..Végül csak megcsörgeti párszor a lányt de letesz. Felhívja a kórházat, de nagyon fél így megcsörgeti Nathet majd reszketve leteszi azt a hívást is. Kijönnek érte hordággyal viszik be a sűrgősségire mivel a fiúból nemlehet ki szedni mi baja annyira sokkos állapotban van.Reggel 8 ra hozzák vissza a szállodába.Esetlenül elsétál Nath szobájáig majd lerogy az ajtaja mellett összehúzva magát. Nagyon fél. ... Soha nemakar mással lefeküdni. soha többé az életben.. Azthitte kiegyenlítheti a számlát ha felelőtlen módon drogozik,de ettől csak cudarabbul van. maga elé véve alkarját dönti rá homlokát. Külsőleg nemlátszik rajta sérülés, leszámítv a acsuklóján két lila csíkot ahol megnyomt a anyakkendő akezét .Belső vérzése volt, de azt már a kórházban megoldották és tudj ahoygvámpír lévén hamar kiheveri. a sokkot nemfogja sosem elfelejteni. Ha nemlenne benne enyni fájdalomc sillapító ülni sem bírna. Úgy szorongatj aegyik kezében a medált amit Nathtől kapott hoyg belevág a tenyerébe az ékszer.Reszket. Látni aakrja Nathet de fél hogy afiú belérúg és soha többé nem látja újra.Nagyon halvány reménye arr ahoyg Nath ezek után hajlandó vele lenni.Összeszorul a torka. haza akar menni, el innen messzire. Soha többé nem akar énekelni vagy kijönni abból a szobából ahol a világa van. Ahol minden jó, ahol boldog és ott van Nath.. és minden oylan könnyű....Üvölthetnékje van a fájdalomtól amit belül érez.. Sosem hitte hogy a szerelemtől így megőrül majd. nagyon fáj neki, de nagyon szereti a fiút. Ha nem szeretné nemjött volna vissza. Ha nemfeküdt volna le Emettel akkor is vissz amegy. Nem tervezte ő... csak kiakadt és próbálta levezetni a dühét. Most érzi azt hogy fáj a szerelem. Nem akar lszakadni Nethtől. esetlenül bekopog majd felnyomja álló helyzetbe. Látni aakrja. hozzábújni.. szeretni... csak őt... senki mást.. semmi mást...c sak őt. |
Emmet tovább gyorsít, majd mikor elér a csúcsra fel nyögve hajol a fiúra.Piheg jó pár percet, majd kihúzva oldja el a fiút és dől le mellé.Nagyon kimerült és végre megkapta amit akart így nyugodtan el is alszik mellette. |
Felkiállt az első lökésnél majd visszafontot kiáltásokkal túr. Nemtud mozogni, így csak tűri. Kapkodva a levegt hajtja el fejét. Átalakulva harap bele csaját ajkába hoyg ne kiálltson. Mikro már ez a fájdalom sem vonja el a figyelmét visszalakulva. Nyögve hol félig felkiálltva elakadó lélegzettel enged a fiúnak. Már tényleg pánik hangulata van. neki ez durva. Kába, és minden annyira más minden fura, forog vele és még fájdalmat is érez. ez megijeszti. Egyszer megrpóbál elhúzódni amikor már tényleg nagyon kellemetlen neki. Teljesen leveri a veríték. Nagyon intenzív az egész aktus. |
Emmet el engedve a fú fejét simít rá csípőjére, majd mind két kezével rá fogva egyenesedik fel és kezd el mozogni a fiúban.Igen erőteljeseket lök.Fel nyögve dönti hátra fejét az élvezettől, miközben folyamatosan gyorsul a mozgása.Erősen fogja a fiú csípőjét, hogy ő irányíthassa a mozgását.Egyre hangosabbakat nyög az élvezettől.Csak magára figyel, hoyg neki jó legyen és neki nagyon i sjó. |
Nem nagyon mozog vagy ellenkezik, inkább csak enged és reagál. Mikor összeköti a kezét kcsiit kábán néz vissza a fiúra. megmozgatja kcisit a csuklóját de nem ellenkezik. Normálesetben valószínüleg kiakadna, de most teljesen kezes. Megfeszülve nyöszörög , ahoyg érzi hoyg a fiú forró szája körbeveszi lent. Megborzong, az érzés felfokozott. Engedi szájába csúszni a fiú ujját. Először megfeszül felnyögve érezve ahogy belé tolja. Megremeg. Vigáyz hogy ne harapjon rá a fiú ujjára bár fáj neki a behatolás még droggal is. Előre akarja hajtani a fejét de nemtudja a fiú tartj a afejét. Szuszogva ránt egyet a kezén de rájön hogy nemtud máshogy támaszkodni. Kiszolgáltatott. Kissebb pánik godnolat fut át az agyán. |
Emmet nyugodtan halad végig a fiú testén.Levetkőztetve magasodik fel, majd el vigyorodik a ltáványon.Nyakkendőjét levéve simít végig a fiú kezén, majd köti őket össze,Feje felé téve fogja el, miközben újból megcsókolja.Lejjeb haladva veszi szájába a fiút és kezdi kicsit kényesztetni, de nem sokáig.Mikor állapotba kerül derekánál megfogva a fiút fordítja tédelő állásba, majd mögé térdelve simul hozzá.Végig simítva a fiú nyakán, majd állán.Egyik ijját beledugva szájába játszadozik el vele, miközben lehúzva sliccét szabaditja ki merevedő szerszámát.Jobban mögé térdelve csókolja meg, miközben fokozatosan hatol a fiúba.Felnyög az élvezettől. |
Elkezd forogni vele a világ.Fények villannak fel. A zsob aolyan fura. Érzi a csókot, jól esik neki. Mikor hanyattdönti az olyan érzést ad neki mintha csakzuhanna.. Engedi a csókot. viszonozza is, eléggé hevesmódon. SZinte reflexből jön rá a válasz. Felnyögve rándul össze az érzéstől mikor lenn hozzáérnek. nem védekezik. Megkeresi a fiú nyakát hogy ráfoghasson. Szédül. minden felfokozott. A nevét sem tudná megmondani ebben az állapotban. |
[913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Nath kicsit megkönnyebbül, hogy a fiú felfogja mekkora nyomás van rajta.-Köszönöm!-mondja csöndesen, mad fel véve táskáját néz rá.-Gratulálok!Tuti teleszel a kategória győztese!-mosolyodik el halványan, majd még felé pillant, majd el hagyja a szobát.
- Sajnálom..- kér elnézést hogy sokat vár a fiútól. Feltekintve rá bólogat.-Tudom.. sajnálom.. igyekszem..- mondja. Ő legszívesebben hozzáláncolná magához a fiút hogy ne lehessen mással de tudja hogy nemtehet ilyen önző dolgot. -Az első géppel megyek majd haza a gála után...- suttogja ezzel megadva a választ hogy megérti a helyzetet, bár fáj neki. Nem akarta Nathet ilyen helyzetbe hozni. Együtt akart volna lenni vele, átvenni a díjat és boldogan hazamenni, most viszotn minden kész káosz.-Akkor otthon látlak ... ugye?-kérdi azért apró reménnyel tekintetében ahogy a fiú arcára emeli a szemeit. Meg akarja ölelni. hozzábújni... érezni őt csókolni de nincs hozzá mersze ezek után.-nagyon sajnálom...- teszi még hozzá rösteljkedve. de nem aakrja feltartani a fiút ha megy a gépe... vagyis de de nem fogja
Emmet kielégülten alszik.Álltalában nem enyire durva, de a drog az ő eszét is el veszi, de hát ez van.Nem ekl fel a fiúra.Kiütötte magát eléggé durván.
